Elkezdődött a nyári szünet. Láttam a napokban egy képet, amin szmájlikkal “írják le” ki, hogy érzi magát ennek kapcsán. Gyerekek: óriási vigyor, szülők: enyhén kétségbeesett arc, tanárok (esetünkben óvónénik): eufórikus öröm és felszabadultság, nagyszülők: sírva röhögős, teljes kétségbeesés :)) Határozottan igaznak érzem a leírást ?
Szórakoztatni, megfelelő pihenést és tartalmas időtöltést biztosítani egy másfél évesnek és egy hatévesnek nem könnyű. Nagyon nehéz úgy lavírozni, hogy mindenki jól érezze magát, ne legyen sok kütyüzés, tv, legyenek sokat levegőn, legyen finom, egészséges étel mindennap, ne zabáljon fel minket a rendetlenség (hmmm) és a kosz, és ne változzak ordító házisárkánnyá minden nap. Az ép eszem megőrzése érdekében jobb, ha ezt a “tökéletes nyári szünet” képet még most elengedem. ?
Nehéz, mert az a kép, amit magamban elképzelek az ideális életünkről, sokszor igen messze áll a valóságtól, ami persze nem kis feszültséget gerjeszt bennem.
Meg is van az alaphangulat. A lakás szalad (sosem érem utol), a reggeli csokigolyó, előkerül a keksz is és a mese is, hogy valami ebéd legyen. Napi többszöri fenyegetőzés, hogy minekvanennyijátékhasemmivelsemjátszol, mindentkidobok.
Most még csak pár hét szünet van, abban is lesznek táborok, közös nyaralás…ez a főpróba. Jövőre a suliszünet közel két és fél hónap. Begyakoroljuk idén, hogy is megy ez két gyerekkel (tavaly még a pici olyan pici volt, hogy hurciban vagy babakocsiban jött velünk mindenhová, most már neki is van akarata, két szaladó lába és éles hangja, ha valami nem tetszik ? )
Csináljuk közben a c9 kúrát, írok majd róla egy hosszabb összefoglalót, amint befejeztük.
Amint időm engedi megírom a betegségem kezdetét, felismerését és az azt követő időszakot, a műtétet, mindent, ami ezzel kapcsolatos. A meningeomával kapcsolatban kevés tapasztalati leírást találtam a neten. Hátha tudok ezzel segíteni olyanoknak, akiknek szintén ez a bajuk. Nekem is sokat jelent, ha egy fórumban vagy blogban olyasvalakit találok, aki átesett ezen, amin én.